Főoldal Cikkek Könyvek Ajánlataim Kapcsolat

HALOGATÁS

"Ha három madár ül egy kerítésen, és kettő elhatározza, hogy elrepül,
hány madár marad a kerítésen? A válasz: Három.
A tanulság: Attól, hogy elhatározol valamit, még nem teszed meg."

Időnként mindenkivel előfordul, hogy kisebb-nagyobb feladatainak elvégzését a végsőkig húzza-halasztja, de van, akinél ez szinte életforma. Az ilyen ember folyton rohan, kapkodás és összecsapott félmegoldások szegélyezik egész életét.

A halogatás már-már kóros határozatlanság, ami ráadásul rengeteg energiát is felemészt, hiszen amíg halogatunk, közben folyton ott motoszkál a zavaró tudat, hogy már megint elmaradásban vagyunk.

A halogatóknak két fő típusa van.

Az elsőbe azok tartoznak, akik kellemesebb elfoglaltságaik miatt halogatják a kellemetlennek érzett, macerás kötelességek teljesítését. ők a nyugodt halogatók. Az első csoportba sorolt nyugodt, relaxált halogatók általában szeretetre méltó, népszerű, társasági emberek, akik tudják élvezni az életet, és bár tisztában vannak vele, hogy léteznek kötelezettségeik - amiket előbb-utóbb teljesíteni kellene az iskolában, munkahelyen -, többnyire csak egy komoly krízis kényszeríti rá őket, hogy megváltozzanak. Az ő problémájukat úgy lehetne megfogalmazni, hogy fel kell ismerniük: nem az a boldogság, ha mindig csak azt csináljuk, amit szeretnénk, hanem ha kedvvel csináljuk azt is, amit tennünk kell. Idáig azonban hosszú út vezet, hiszen a relaxált halogató nagyon sok kellemes dolgot talál az életben, és nagy bajba kell keverednie ahhoz, hogy felismerje, bizonyos kényszerű erőfeszítések nélkül az élet kellemessége nem tartható fenn.

A másik típusba tartozók éppen ellenkező okból, a várható feszültség, kihívás elkerülésére halogatják feladataik elvégzését. Az ilyen emberek félnek a kudarctól, elégtelennek tartják a saját képességeiket, alkalmatlannak érzik magukat, de nyíltan nem merik vállalni, hogy valamit nem teljesítenek. Ezért erejük túlfeszítésével mérhetetlen stresszbe hajszolják bele magukat, és a végén valóban csődöt mondanak. A szorongó halogató taktikája az, hogy valósággal halálra dolgozza magát, bár ennek igen kevés eredménye van. Ez a második típus a nehezebben kezelhető és a veszélyesebb, s ennek a mélyén többnyire komoly személyiségi problémák rejlenek. De mindkét esetben arról van szó, hogy a halogatás valamiféle egérút, menekülés. Mindkét típus megpróbál elfutni a valóság elől.

A halogatásnak sok oka lehet: nem tetszik a feladat, kellemesebb dolgunk is van helyette, esetleg félünk attól, hogy úgyse csinálnánk jól - és vannak, akik arra fogják, hogy a jó munkához kell a közeli határidő okozta idegfeszültség.

Pedig az eredményes, hatékony, ugyanakkor stresszmentes munkavégzés is elsajátítható. Legyen szó bármilyen feladatról, csak egy kis önuralom és szervezés szükséges hozzá. Ehhez azonban először be kell látni, hogy igenis van hajlamunk a halogatásra. Ezután, bármennyire erőltetettnek tűnik, fontossági sorrend alapján érdemes listát készíteni az elvégzendőkről - az írásban is rögzített tervek nagyobb eséllyel valósulnak meg. Jelöljön ki mindenhez egy reális, de közeli időpontot, és - most jön a legnehezebb rész - ehhez tartsa magát. Ne engedje, hogy bármilyen más dolog elcsábítsa tőle!

"Az emberek ösztönösen halogatják a változtatást mindaddig, amíg a jelenlegi helyzetükből fakadó fájdalom érzése meg nem haladja a változással járó fájdalmat. Miért van ez így? Mert félünk az ismeretlentől. Nincs meg a változtatáshoz szükséges bátorságunk és a hitünk."

Gyakran könnyű azt mondani, hogy "nem történik semmi, ha ezt nem most, majd csak holnap csinálom meg". Ezekből a holnapokból lesz aztán a holnapután, a jövő hét, a sohanapja. Ha nagyobb lélegzetű feladatról van szó, bontsa fel kisebb részekre, de az egyes részhatáridőket is komolyan tartsa be. Az sose baj, ha adott lendülettel a saját maga számára előírtnál többet teljesít, de ez nem jelenti azt, hogy a következő szakaszt megint halogathatja, mondván, úgyis előrébb jár, mint tervezte.

Segíthet, ha másoknak is elmondjuk, min munkálkodunk éppen: dohányzásról leszokáskor, fogyókúránál is nagyobb a motiváció, ha valakinek már elújságoltuk a dolgot.

Elhatározás és állhatatosság a kulcsszavak, de önmagunk szigorú keretek közé szorítása meghozza az eredményt: nincs idegeskedés, kapkodás, éjszakázás, és a "csak legyünk már túl rajta" nyomasztó érzése. Minden halogatás további halogatást szül, de csak egyszer kell ráérezni a nyugodtan, időben elvégzett dolgok örömére.

A halogatás művészetének ma már seregnyi irodalma van. Ezek jó tanácsokkal is szolgálnak leküzdésére. Az egyik ilyen David Allen "kétperces szabálya", amely így szól: "ha valaminek az elvégzése 2 percedet veszi igénybe, csináld meg. Ennyi időt vennél igénybe arra is, hogy elhalaszd."

Manapság igen sok a Pató Pál úr, az ej, ráérünk arra még mentalitás, azaz a krónikus halogatás a társadalom mintegy 20 százalékára jellemző, méghozzá nem a lustákra, hanem az impulzív és a kiszámíthatatlan emberekre.

Minderről egy kanadai professzor, az Univercity of Calgari egyik kutatója számolt be a nemrég megjelent könyvében. Piers Steel pszichológus egy egyenletet is készített arról, miért halogatják az emberek a teendőiket.

Az egyenlet a következő: U=EV/ID, amelyben az U (utility), azaz a hasznosság, illetve az a kielégülés, amelyet egy tevékenység elvégzése okoz, az E (expectation) a tevékenység sikerességével szemben támasztott elvárás, a V (value of completion) a véghezvitel értéke, e kettő szorzatát pedig osztani kell az I (immediacy of the task), a feladat azonnaliságának és a D (personal sensitivity of delay), a halogatás iránti egyéni érzékenység szorzatával.

A professzor rámutatott, hogy a halogatás egyre nagyobb problémát jelent a modern társadalmakban, napjainkban ugyanis egyre több tevékenység igényel önállóságot, egyéni aktivitást.

Mostanáig sokan úgy gondolták, hogy a halogatás a maximalistákra jellemző, akik nem hajlandók a dolgokat csak ímmel-ámmal végrehajtani, csak akkor, ha tökéletesen tudják elvégezni azt. Mások azt hitték, hogy mindez a lusták sajátja. A professzor azonban egyenletével azt bizonyította, hogy egyik sem jelenthető ki határozottan és egyértelműen. Mint mondta, a lustákat az sem zavarja, ha egyáltalán nem végzik el a kívánt feladatot.


Kellemes, és hasznos időtöltést kíván:

Szenyán Ildikó
szenyanildiko@neadjafel.hu
06-20-9-344-154
Skype: Energildi
 

 

Webdesign - Szenyán Ildikó 2005-2010 © Minden jog fenntartva!