Főoldal Cikkek Könyvek Ajánlataim Kapcsolat

IDŐTOLVAJOK

Az idő az a fogalom, mely a történések egymásutániságát fejezi ki. Az idő a világegyetem egyetlen olyan valamije, amely dinamikus, vagyis egyetlen tárgyat, személyt, eseményt sem lehet leírni csak a térben, mert ezzel együtt léteztetni kell az időben.

Az idő az egyik legdrágább kincsünk, amit becsülnünk kell és be kell osztanunk azt. Ez nem csak a családi életükre és a szabadidőnkre vonatkozik, hanem a munkahelyünkön eltöltött órákra is.

Az idő az ember legfontosabb tőkéje, fontosabb és értékesebb, mint a pénz, mert az időt nem lehet felhalmozni, mindenképp el kell tölteni, nem lehet félretenni és nem lehet pótolni. Nem az idővel van tehát baj, hiszen abból mindenkinek egyformán van, hanem sokkal inkább annak beosztásával, ami láthatóvá teszi értékrendünket, ugyanis megmutatja mi a fontos számunkra.

Az idő furcsa dolog, nem lehet visszacsinálni. Ha egy alkalom kihasználatlanul elmúlt, azt soha többé nem tudjuk visszahozni. Ezért is mondja a görög bölcselő, Démokritosz, hogy: "nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni".

Az idő kérlelhetetlenül múlik, időérzékelésünk pedig szubjektív. Gyermekkorunkban az idő múlását lassabbnak találjuk, mint felnőtt korban. Az öröm, a boldogság csak pillanatnyinak tűnik, pedig időben ugyanolyan hosszú, mint a bánatot hordozó időszakok. Az idő könnyen rabszolgává tehet bennünket, de uralkodhatunk rajta bölcs időbeosztással, ami szinte megsokszorozza a rendelkezésünkre álló, ám gyorsan futó időt.

Általában a külső körülményeket teszünk felelőssé időhiányunk miatt, holott ezeket belső döntéseinkkel is eléggé befolyásolhatjuk.

Az örökös időhiányban küszködőknek van egy jó hírünk: az idő megszelídíthető, de ehhez sok türelemre és magától értetődően időre van szükség. Az első lépésben fel kell ismeri azokat a tényezőket, melyek elrabolják az időt.

Az elsőbe a külső tényezők tartoznak: egy be nem ütemezett, gyakori és hosszan elhúzódó megbeszélés, elhúzódó tárgyalás, egy váratlan telefonhívás, munkamegszakítás a gyerek vagy a szülő miatt, egyéb személyes problémák felbukkanása, és még sorolhatnánk.

A második csoportba a belső tényezők sorolhatók: egy rendszeres napi munkaterv és munkamenet hiánya, az erőn felüli munka vállalása, határozatlanság, fáradtság, a konfliktusok, nézeteltérések rendezésének képtelensége, ha nem tudunk nemet mondani.

Lássunk néhány "külső időtolvajt" amelyek megrabolják időnket:

Itt van rögtön a tévé... Igazi, aljas időrabló!:-) Az ember bekapcsolja, csak hogy "legyen valami, ami mormol", és időnként rámered, aztán leül, mert érdekesnek találja, amit lát, és már el is röppent fél óra. Ha például rádiózunk helyette, semmi fontos dologról nem maradunk le, viszont sokkal több időnk marad a munkára, majd a családra, kikapcsolódásra.

Napjainkban szinte mindenki elérhető e-mailen, SMS-ben, mobilon, vagy vezetékes vonalon. Kikeresem a Google-lal, bejelölöm az iWiW-en, üzenek neki MSN-en, megnézem a YouTube-on, felhívom Skype-on, csetelek vele a Twitter-en, Facebook-on, Webstar Vitality Network-ben, ... egész sor internetes alkalmazás lopta be magát a mindennapi életünkbe és állandó üzemmódban működik a legtöbb ember számítógépén. Ha az ember egyszer elkezdi, nagyon nehezen "kattan" le róla.

Az időnket "elrabló" embereknek is ellen kell állnunk. Sajnos egyikünk sem tudja kiküszöbölni, hogy amikor dolgozunk, akkor senki se zavarjon. Az benne a rossz, hogy megtörik a koncentráló képességet, megakasztanak a munkában. Ha ez sűrűn előfordul egy nap, akkor komolyan kívánom, hogy bárcsak bekerülne a BTK-ba a szándékos időrablás, mint bűncselekmény.:-)

A megoldás egyik része,hogy ezt eleve bekalkuláljuk az időrendünkbe.

A megoldás másik része, hogy egyszerűen hárítunk, nemet mondunk, ha annyira benne vagyunk egy munkafolyamatban, hogy annak megszakítása teljesen széttördelné a figyelmünket és a koncentrálásunkat.

Régebben bárki, bármikor elérhetett, most már szelektálok, csak előre egyeztetett időpontban vagyok hajlandó pl. Skype-ra, vagy a közösségi oldalakra menni. Akkor viszont teljes figyelmem oda fordítom. Fontos megbeszélések alatt csukva van az "irodaszobám" ajtaja, a mobiltelefont lehalkítom.

Az embereket is "nevelnünk kell": családom, ügyfeleim és ismerőseim is megértették, hogy bár itthon dolgozom, mégsem vagyok mindig elérhető. Ha pedig idegenek keresnek, igyekszem minél hamarabb kideríteni, hogy mennyire sürgős a feladat, és aszerint reagálok: ha kell, akkor azonnal intézkedek, ha nem, akkor későbbi időpontot egyeztetek.

Az egyik legnagyobb hibánk, hogy mások gondjait és időbeosztását előtérbe helyezzük, míg a sajátunkat háttérbe szorítjuk. Ez a napi programunkat is megterheli, stresszt idéz elő, ezért fontos, hogy önmagunkat és a beütemezett feladatainkat is tiszteljük.

A "belső időtolvajok" felismerése már több bátorságot kíván tőlünk, magunkkal való szembesülést. Nézzünk néhányat ezekből is: Határozatlanság, vagyis döntésképtelenség fontos és sürgős teendők közt, helytelen munkabeosztás, a koncentráció hiánya, érdektelenség, félelem bizonyos munkáktól (a hozzáértés hiánya vagy épp a felelősség miatt), képtelenek vagyunk nemet mondani (engedékenység), mindent egyedül akarunk megtenni, gyenge munkaerkölcs (lazaság, tunyaság, önfegyelem hiánya), irreális időbecslés (nem tudjuk felmérni mennyi idő szükséges egy-egy munkára).

Egy megfeszített munkatempó és egy programokkal teli nap során, bizony gyakran információkiesések is előfordulhatnak. Ezért célszerű minden szükséges információt, adatot, eseményt lejegyezni. Ez a segítségünkre lesz abban, hogy ne felejtsük el, kinek kell telefonálni vagy e-mailben válaszolni, mit kell elintézni, a napközben felmerülő ötleteinket is lejegyezhetjük.

Én előszeretettel használom a telefonomban található időmenedzsert erre a célra, mert a "kis titkárnőm" az előre beállított időben mindíg figyelmeztet.

A fentiekben említett külső és belső tényezők mind hozzájárulnak ahhoz, ha az idő kifolyik a kezünk közül. Miután ezeket a tényezőket számításba vettük, nincs más dolgunk csak egyenként megfelelő megoldást találni rájuk. Egységes, mindenkire érvényes szabályok nincsenek, van azonban néhány olyan javaslat, melyet ha betartunk, jelentősen megkönnyíthetik a munkavégzéssel töltött időnket.

Minden reggel, munkába menet előtt, teázás közben, készítsünk egy napi tervet arról, hogy milyen feladatok várnak ránk. Ezeket fontossági és időrendi sorrendben jegyezzük le, és a nap folyamán igazodjunk hozzájuk.

Én ezt mindig este csinálom meg - másnapra, a telefonos kisokosomban, és napközben is azonnal beírom az új feladatokat, változásokat. (Ehhez nálam van egy kis notesz is mindig.) Nem igényel túl sok időt, viszont nagyon hasznos. Így mindig látom, mikor vagyok elfoglalt és mikor nem, könnyebb egyeztetni másokkal és nem felejtem el, hogy mit kell aznap elvégeznem, könnyebb összehangolni a magánéleti teendőim a vállalkozási feladataimmal.

A rangsorolásra elterjedt módszer az "ABC metódus" is. Ekkor négy csoportba soroljuk a keletkező feladatokat:

a; azonnal el kell intézni,
b; nekünk kell elvégezni, de nem annyira sürgős,
c; kiosztható másnak, delegálható,
d; nincs vele feladatunk.

Ha az időcsapdákat felismertük, könnyű ellenük a védekezés. Valami azonban nagyon fontos: a következetesség. Nap mint nap harcolni kell a helyes időbeosztásért és az időcsapdák lehetséges elkerüléséért.

Többféle nézet képzelhető el azonban azzal kapcsolatban, hogy mit is tekinthetünk hasznosan, vagy haszontalanul eltöltött időnek.

Cikázó világunkban az tűnik ésszerűnek, hogy találjuk meg teendőnk között a sürgőseket és fontosakat, a kevésbé sürgőseket és kevésbé fontosakat, állítsuk ezeket sorrendbe, és szép akkurátusan pipáljuk ki a teendőket a fecnijeinken, a jegyzetfüzetünkben, a naptárunkban, a kalkulátorunkban, vagy a laptopunkban.

Azonban azt se szabad elfelejtenünk, hogy minden ügyességünk és szervezőkészségünk ellenére, bármilyen gyorsasággal is pipáljuk ki családi, munkahelyi és egyéb teendőinket, egy napon a mi nevünk mellé is csak egy csinos kis pipa fog kerülni egy temetkezési vállalkozó noteszében. Elnézést a "bizarr" hasonlatért.

Az életünk célja valóban csak annyi lenne, hogy elvégezzük mindazokat a teendőinket, amelyek a munkánkhoz tartoznak? A munkánkért pénzt kapunk, aminek köszönhetően lakni tudunk, enni tudunk, majd az így felvett energiát pedig ismét teendőink szorgalmas elvégzésére fordítsuk. Oké, de csak azért dolgozzunk, hogy az így megkeresett pénzt mindenféle újabbnál újabb műszaki cikkre, ruhára, utazásra...költsük?

Valóban pusztán ennek a mókuskeréknek a pörgetése lenne a magasztos emberi élet küldetése?

Szerintem NEM.

Tehát amikor eldöntjük, hogy mi hasznos és mi haszontalan, mi az ami fontos és kevésbé fontos, akkor nem árt a távlati célunk szerint gondolgodni és túllépni a mindennapi gondolkodásunk korlátain.

Nagyon szeretem a munkám, amely számomra nem is munka, hanem örömteli hivatás, számos kedves ügyfelem, és üzleti partnerem van, akiket igyekszem a lehető legjobban szolgálni. Arra azonban mindíg igyekszem figyelni, hogy az időbeosztásomban jusson elegendő idő önmagamra, családomra és a barátaimra is, hisz én ezért dolgozom elsősorban.

"Életünk két legnagyobb ajándéka az idő és a döntési szabadságunk - az az erő,
amellyel irányítani tudjuk időnk felhasználását. A teendőnk nem az idő "eltöltése",
hanem emberekbe, képességek fejlesztésébe,
értelmes feladatokba és ügyekbe való "befektetése".
Úgy vagyunk az idővel, mint minden fontos erőforrással:
ha felhasználtuk, elfogyott, és egyre kisebbre apad az örökségünk.
De ha befektetjük, azzal hozzáteszünk az örökségünkhöz
és megáldunk minden következő generációt."
(Stephen R. Covey)

Ha feladatcentrikus a munkánk és nem kötött munkaidőben dolgozunk, gondoljuk végig, hogy egy félórás internetes szörfözés, egy húsz perccel hosszabb ebédszünet, egy negyedórás csevegés a kollégákkal mitől vagy kitől veszi el az időt. Ha eszünkbe jut, hogy ennyivel több időt tölthetnénk a családdal, vagy ennyivel többet aludhatnánk, esetleg jutna sportolásra is idő, akkor valószínűleg javulna az önfegyelmünk is.

Békésebb, nem túlhajszolt munkával is fenntarthatjuk magunkat, fennmaradt időnket pedig családunknak szeretteinknek, lelki tevékenységeknek szentelhetjük. Ugyanis az életünk során felhalmozott anyagi javainkat, kitüntetéseinket, lakásunkat, kocsinkat, műszaki cikkeinket nem vihetjük magunkkal, amikor a földi létből távozunk.

Ha az időbeosztásunk nem megfelelő, könnyen jelentkezhetnek olyan tünetek, mint a szorongás, alvászavar, magánéleti konfliktus, vagy akár a "munkaalkoholizmus", és különféle egészségügyi problémák, melyek főként szomatikus jellegűek. Nem beszélve az örökös magyarázkodásról és pironkodásról amiatt, hogy miért késtük le a végső határidőt is, immáron sokadszorra is. A túlhajszolt életmód következtében könnyen felőrlődhet a család, és az addig jól működő házasság, baráti kapcsolatok is felbomolhatnak. Természetesen egyszerűbb a körülményeket és másokat hibáztatni, de hatékony időgazdálkodással könnyedén megteremthető a harmónia a munka és a magánélet között.

Ha mindezt figyelembe véve döntünk arról, hogy mikor, mire, mennyi időt szánunk, akkor elmondhatjuk, hogy az idő valóban nekünk dolgozik.

A helyes időgazdálkodás nem pusztán filozófia, ez egy valódi fegyver a stressz ellen. Ne feledjük, hogy az egészségen kívül, nem a pénz, hanem az idő jelenti a mi valós gazdagságunkat.

Az időgazdálkodás irodalma óriási, de az esetek többségében a könyvek (és a tanfolyamok) jóval többet ígérnek, mint amennyit ténylegesen nyújtani tudnak. Ennek egyik legfőbb oka a felszínesség. Szerencsére az utóbbi időkben már napvilágot láttak olyan könyvek, amelyek az időgazdálkodás témakörét megkísérlik időtálló alapelvekre építeni.
Párat megtalál a >>> könyvek <<< oldalamon.

Figyelmébe ajánlom még az alábbi cikket: Időmenedzsment az üzleti életben


Kellemes, és hasznos időtöltést kíván:

Szenyán Ildikó
szenyanildiko@neadjafel.hu
06-20-9-344-154
Skype: Energildi
 

 

Webdesign - Szenyán Ildikó 2005-2010 © Minden jog fenntartva!