Főoldal Cikkek Könyvek Ajánlataim Kapcsolat

ÖNÉRVÉNYESÍTÉS-ASSZERTIVITÁS

Az asszertivitás, vagyis az önérvényesítés képessége ma már szinte elvárt magatartás. Mégis kevesen képesek arra, hogy megfelelő stílusban és kellő határozottsággal képviseljék saját érdekeiket úgy, hogy mindeközben figyelembe veszik mások véleményét és érdekeit is.

Egyre inkább úgy érzem, hogy igenis szükség van arra, hogy megtanuljuk, hogyan képviselhetjük magunkat úgy, hogy ne tűnjünk sárkánynak, és mégse váljunk szomorú lábtörlővé.

Az asszertivitás egy olyan kommunikációs készség, módszer, mely ötvözi az önérvényesítést és a mások érdekeinek figyelembe vételét. Elősegíti az erőszakmentes kommunikációt, és hosszú távon a szociális hatékonyságot. Azt jelenti, hogy kiállunk önmagunkért, eredményesen fejezzük ki magunkat, és képesek vagyunk megelőzni, hogy mások kihasználjanak. Az asszertivitás fokozza az önbizalmat, és segítségével mások tiszteletét is kivívhatjuk. Segít a stressz-kezelésben és a düh kontrollálásában is.

A magyar nyelvben az önérvényesítés szónak van valamiféle pejoratív zöngéje. Valóban nem beszélhetünk asszertív viselkedésről abban az esetben, ha valaki úgy érvényesíti az akaratát, hogy közben manipulál vagy megsért másokat.

Az asszertivitás nem egyenlő az agresszióval. Az agresszív emberek semmibe veszik mások szükségleteit, érzéseit, véleményét. Önteltek és fölényesen viselkednek. Sértegetnek, megszégyenítenek másokat, vagy akár fizikailag fenyegetően lépnek fel. Nincs bennük tisztelet, csupán az erő és dominancia iránti vágy, győzni minden áron. Ez több, mint amit önérvényesítésnek lehet nevezni.

Aki pedig gyakran agresszíven viselkedik, az elsősorban nem saját testi-lelki egészségét, hanem másokkal való kapcsolatát rombolja - így könnyen magára maradhat.

Az asszertív magatartás számos mindennapi szituációban nagyon hasznos, otthon és munkában egyaránt, és tulajdonképpen bárhol, ahol emberekkel kerülünk kapcsolatba. Az asszertivitás számos hathatós előnyt kínál. Ahelyett, hogy életünk passzív szereplői lennénk, valódi irányítóvá és kézbentartóvá válhatunk. Ha passzívan viselkedünk, mások számára lehetővé tesszük, hogy sértsék a saját jogainkat, és valójában átgázolhatnak rajtunk.

Ezzel ellentétben, ha asszertívan viselkedünk:

  • magabiztosak lehetünk, megfelelő önértékeléssel,
  • megérthetjük és felismerhetjük saját érzéseinket,
  • tiszteletet ébreszthetünk másokban,
  • hatékonyan kommunikálhatunk,
  • fejleszthetjük döntéshozó képességünket,
  • őszinte kapcsolatokat alakíthatunk,
  • elégedettebbek lehetünk a munkában is,
  • a kutatások szerint a pszichés problémákkal is könnyebben küzdhetünk meg.

Ha az asszertivitás (önérvényesítés) ilyen hasznos és "egészséges", miért olyan nehéz mégis megvalósítani? Hogyan lehetünk igazán asszertívek?

Sokszor nem merünk nemet mondani, csak hogy ne kelljen vitába szállni. Félünk kinyítvánítani a haragunkat is, még ha jogos is. Könnyebb azt mondani: "Ne szólj szám, nem fáj fejem", legalább béke van, és megelőzhetőek a konfliktusok. De valójában (ha mindig készségesek vagyunk, lehet ránk számítani) hosszútávon kiszolgáltatottnak, kedvetlennek, akár depressziósnak érezhetjük magunkat, az elfojtott harag miatt pedig fájhat a fejünk, gyomrunk, tartósan emelkedhet vérnyomásunk, stb. Legyünk tehát mi magunknak az elsők!

Az emberek különbözőképpen kommunikálnak, mely egyaránt az élettapasztalatokon és a temperamentumon múlik. Kommunikációs stílusunk leginkább egy olyan megrögzött szokás, melynek nem is vagyunk tudatában. Hajlamosak vagyunk ragaszkodni hozzá, még akkor is, ha az nem eredményes. Egy biztos: az asszertivitás az esetek többségében célravezető. Az asszertív kommunikáció kölcsönös tiszteleten alapszik - mert tiszteletet adni és kapni egyaránt tudni kell.

Egy passzív kommunikációs stílus azt közvetítheti, hogy saját jogainkat semmibe vesszük, és nem tiszteljük. Ezzel alkalmat teremtünk másoknak, hogy semmibe vegyék igényeinket, szükségleteinket. Például: igent mondunk, ha egy kollégánk megkér, hogy vegyük át egy feladatát, míg ő szabadságon van, annak ellenére, hogy saját munkánkban is elmaradásunk van, és ez nyilvánvaló túlórát fog jelenteni. Vagy, ha valamire azt mondjuk: Nekem mindegy, döntsön a többség! Ennek az az üzenete, hogy saját érzéseink és gondolataink nem olyan fontosak, mint másoké.

Az asszertivitás tanulható, fejleszthető, s elsajátítása elősegíti és megkönnyíti a konfliktushelyzetek megoldását. Az asszertivitás annyit jelent, mint szándékaink, céljaink nyílt, őszinte megfogalmazása, egyenes, világos kifejezések alkalmazása a beszédben. Az asszertív viselkedés a non verbális kommunikáció keretében magabiztos fellépésben nyilvánul meg, melynek elemei a szavainkkal összhangban lévő testbeszéd, a nyílt tekintet, a határozott és nyugodt hang, az egyenes tartás.

"Az asszertivitás nem csoda, de csodálatos hatása lehet mindennapi életünkben, kapcsolatainkban, hogy érzéseinket és indulatainkat másokat tisztelve tudjuk kifejezni.

Az asszertív jogok listája:
01. Jogod van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak veled
02. Jogod van ahhoz, hogy kifejezd saját érzéseidet és véleményedet
03. Jogod van ahhoz, hogy meghallgassanak és komolyan vegyenek
04. Jogod van ahhoz, hogy megállapítsd, mi fontos neked, és mi nem
05. Jogod van ahhoz, hogy nemet mondj anélkül, hogy bűntudatot éreznél
06. Jogod van ahhoz, hogy kérd amire szükséged van
07. Jogod van ahhoz, hogy megkapd amiért fizettél
08. Jogod van ahhoz, hogy információt kérj bárkitől aki kompetens
09. Jogod van ahhoz, hogy hibát kövess el
10. Jogod van ahhoz, hogy ne képviseld az érdekeidet
11. Jogod van ahhoz, hogy megváltoztasd a véleményedet
12. Jogod van ahhoz, hogy megbetegedj
13. Jogod van ahhoz, hogy azt mondd: nem tudom."

Sokan természetükből fakadóan asszertívan viselkednek. Ha hajlamosabb a passzív magatartásra, fejlessze asszertivitását. Ha inkább agresszivitásra hajlamos, tanulja meg mérsékelni ezt a fajta kommunikációs stílust.

- Legyen magához őszinte, most hogyan kommunikál? Hangot ad véleményének, vagy inkább magában tartja? Elvállal plusz munkákat, feladatokat, amikor már egyébként is el van havazva? Mások számára érzékelhető, hogy agresszívan vagy passzívan viselkedik? Könnyen hibáztat másokat, vagy vádaskodik? Félnek mások Önnel beszélgetésbe elegyedni?

- Használjon asszertív nyelvet! Beszéljen egyes szám első személyben, hogy mások tudhassák, az az Ön véleménye, gondolata. Például: Én nem értek egyet ezzel! Ahelyett, hogy azt mondaná: Tévedsz! Ne kerteljen! Legyen nyílt és egyenes! Ha el kell utasítania valami kérést, egyszerűen csak mondja: Most sajnos nem tudom megcsinálni. Ha szükséges, röviden magyarázza meg, miért.

- Próbálja el, mit akar mondani! Ha valami jár a fejében, koncentráljon arra. Segíthet, ha ír egy "forgatókönyvet". Próbálja el hangosan, akár valaki (barát, kolléga) előtt, és kérjen visszajelzést, kritikát.

- Ne feledje a testbeszédet! Az asszertív kommunikáció nemcsak verbális. Magában foglalja a testbeszédet is. Viselkedjen magabiztosan, még ha nem is érzi magát annak. Húzza ki magát, tartsa a szemkontaktust, tartsa tiszteletbe a másik ember személyes terét, ne menjen túl közel. Arckifejezése legyen pozitív vagy semleges. Ne tördelje a kezét, és ne gesztikuláljon túl hevesen. Akár tükör előtt gyakorolhat is.

- Kontrollálja érzéseit! Sokszor felgyülemlik bennünk a harag és a frusztráció. Sokan elsírják magukat, ha konfliktus üti fel a fejét. Ha úgy érzi, túl lobbanékony a hangulata, várjon egy kicsit, ha lehetséges. És persze, próbáljon higgadt maradni. Lélegezzen lassan, mélyeket. - Kezdje kis lépésekkel! Kezdetben olyan szituációkban gyakoroljon, melyeknek nincs túl nagy tétje. Azután értékelje magát, és változtasson, amin tud.

Ajánlom még elolvasásra: A kommunikáció fejlettebb szintjei


Kellemes, és hasznos időtöltést kíván:

Szenyán Ildikó
szenyanildiko@neadjafel.hu
06-20-9-344-154
Skype: Energildi
 

 

Webdesign - Szenyán Ildikó 2005-2010 © Minden jog fenntartva!